Throwback thursday| 2019-10-10 Bányai Bálint

Múlt századi Instagram®? avagy a FORTEPAN kiállításon jártunk

#huszadikszázad #privátfotó #Fortepan

 

A mai fiatalok már nyugodtan mondhatják magukat a 21. század gyermekének, bár a többség még a múlt században született (a végzősök között megtalálható a ’93-94-es évjárat is). Azonban életük meghatározó részét egytől egyig a mai korszellemben élik digitális bevándorlókként és/vagy -bennszülöttekként. 

A Magyar Nemzeti Galériában kiállítást rendeztek a nagy múltú fortepan.hu antik képgyűjtő weboldal legjobb képeiből. A több mint 300 képet felvonultató tárlat célja bemutatni az 1990 előtti magyar mindennapokat. A válogatás legrégebbi képe az 1890-es évekből származik, így betekintést nyerhetünk egy 100 éves periódus eseményeibe.

Miért pont 1990? 

Nos, ezek a képek kivétel nélkül a digitális éra előtti analóg technikával, negatív filmre exponáltak, leplezetlen őszinteséggel ábrázolva a magyar valóságot.

A kiállítás érdekessége talán maga a stílusa. Ahogy a címben is említettük: a kurátorok is meglátták a hasonlóságot a korabeli képek és a mai képmegosztó között. Ennek szellemében, a tárlat díszletét direkt úgy alakították ki, hogy az Instagram felületére asszociáljunk – minden kép mellett az évszám és a képen látható események mellett az adott szituációhoz passzoló #hashtag található, valamint minden egyes tematikus terem előtt egy insta bejegyzésre hasonlító montázst találunk – lássuk hát, miről is van szó; hiszen a képek magukért beszélnek!

Az Instagram képmegosztót a felhasználók többsége a saját életének instant, egyszerű dokumentálására használja – sokak szerint a jelen kor mottója: „ha nem posztolod, meg sem történt”. Habár a múlt századiak nem így gondolkoztak – és ilyen könnyen megosztani sem volt lehetőségük, mégis szerettek volna megemlékezni életük főbb, kellemes vagy épp emlékezetes pillanatairól. Itt most nem csak a családi fotókra gondolunk. Anno is sok hétköznapi családi fotó közül kerültek elő „történelmi” jelentőségű képek – akár egy-egy tudósításba illő pillanat. 

A fő különbség, hogy manapság instant tartalomról beszélünk, tehát a képek abban a pillanatban megosztásra kerülnek, ahogy elkészültek – hála az okos eszközöknek és a mindenhol elérhető mobilinternetnek. Ezzel ellentétben, talán sokatok nagyszülei is használtak még analóg fényképezőgépet. A 24 vagy 36 képkockás tekercs befűzését követően, egészen amíg be nem telt a film, a tekercset óvni kellett a fénytől. Azt követően legalább egy hét volt, mire a laborban előhívták a képeket és azokból kézzel fogható fekete-fehér, később már színes képeket foghattunk a kezünkbe. Egy szó, mint száz: némely képre akár több hetet-hónapot is várni kellett, mire kézzel foghatóvá vált. Sok mindennek nevezhető, de instantnak semmiképp.

No, de vissza a kiállításra – most, hogy a történelmi és technikai háttéren túl vagyunk, lássuk, mivel készült nekünk a Magyar Nemzeti Galéria, és miért is volt olyan sikeres ez a kiállítás!

Egyszerű – hiteles – történelmileg változatos, és legfőképp élethű. Röviden így lehetne összefoglalni.

Az igazi sava-borsa a kiállításnak, hogy egyszerű, „hozzánk hasonló” polgár(ok) szemén keresztül nyerünk bepillantást egyidejűleg a falusi élet hétköznapjaiba, a budapesti nyüzsgő mindennapokba, a szabadidős kirándulásokba. A történelmileg jelentős napokba, mint a Május 1-jei felvonulás, a sokak nagyszülei által hallott Merkúr autószalonja, a szovjet megszállás, és még sorolhatnám…

Úgy pillanthatunk vissza a múlt történelmébe, mintha mi magunk is átélnénk.

Ha kedvet kaptál Te is egy történelmi időutazáshoz, ajánlom figyelmedbe a www.fortepan.hu weblapot.  Vagy nézd meg a kiállítást – a Galéria meghosszabította a látogatást szeptember 29-ig.

Érdekesség: a weblap neve is jellegzetes. A Vác-környékiek bizonyára hallották, hogy hazánk is kivette részér anno a Kodak filmgyár termeléséből. A pár évig működő multinacionális film- és fotópapírgyártás ugyan rövid életű volt, de a gyártósort az akkori kormány 1947-ben államosította és Forte néven megszületett a magyar filmgyár. Így lett a magyar nép legismertebb fekete-fehér negatív filmje a Fortepan, melyet később sok más filmtípus is követett. Az 1960-as évek közepétől már színes filmet is gyártottak. Egészen a 2007-es adósságválság miatti zárásig folyt az előállítás, mely közvetetten a digitális átállásnak is köszönhető volt.