Funday| 2019-05-05 Guczogi Annamária

Agatha Christie, a “méregkeverő” – és amit a mérgeiről tudni érdemes 3.

Az előző részekben Agatha Christie egészségügyi tapasztalatairól, pályájának indulásáról, befutásáról és Poirot mérgezéses ügyeiről olvashattatok. Az írónő személy szerint nem rajongott túlságosan az általa teremtett belga nyomozóért, idegesítő, piperkőc alaknak tartotta. Így hát néha örömmel választott más karaktereket könyve főhősének, közülük talán a leghíresebb a kedves, szelíd, vidéki vénkisasszony Miss Marple, aki azonban csak látszatra naiv. Valójában komoly élettapasztalattal bír, jó emberismerő és tűéles logikájával könnyen átlátja az összefüggéseket. Az idős hölgyet Agatha Christie saját nagymamájáról mintázta, aki „szintén rózsaszínű és fehér öreg hölgy volt, s bár a legvédettebb viktoriánus életet élte, mindig úgy tűnt, hogy közeli ismerőse az emberi gonoszság mélységeinek. (…) Derűs kedélye ellenére mindig mindenről és mindenkiről a legrosszabbat feltételezte, és az általában – majdhogynem ijesztő pontossággal – be is bizonyosodott.

Miss Marple először a Tizenhárom rejtély című novelláskötetben lépett a nyilvánosság elé.

Változatok egy témára – Miss Marple filmes megszemélyesítői

EGY SIMA, EGY FORDÍTOTT

Barátságos vidéki ház, kényelmesen berendezett szalon és hat ember: egy író, egy festőnő, egy lelkész, egy ügyvéd, egy nyugalmazott nyomozó és a házigazda, a csendben kötögető Miss Marple. Megoldatlan rejtélyekre terelődik a szó, és sorra kerülnek elő gyilkosságok, rablások, kísértethistóriák. Mindenki buzgón találgat, Miss Marple pedig szelíd mosollyal közli a megoldást. Ebben a könyvben is bőven találhatók mérgek és gyógynövények, a kedves vénkisasszonyt a falusiak ősi tudása a gyógynövényekről, a háztartási praktikák ismerete és ápolónői tapasztalatai segítik, hogy ezek között is gond nélkül eligazodjon. A „gyilkos fegyverek” között szerepel digitalis, atropin tartalmú szemcsepp, arzén és cián is, valamint azt is megtudhatjuk, hogy mire jó a keményítős jódoldat és a lakmuszpapír.

A MÉRGEK KIRÁLYA, A KIRÁLYOK MÉRGE

Ezzel az előkelő névvel szokták illetni az arzént, amely valóban nagy történelmi múltra tekint vissza, sok uralkodó használta politikai ellenfelek, trónkövetelők, veszélyessé váló bizalmasok elhallgattatására. Már az ókorban, Néró császár anyja, Agrippina is nagy valószínűséggel ezt a szert alkalmazta. De ezzel tették el láb alól ellenségeiket a Borgiák, nekik még az is kezükre játszott, hogy a mérgezés tünetei hasonlóak voltak az abban az időben gyakori kolerához. Borgia Lukrécia, a szinte démonizált modenai hercegné a legendák szerint üreges gyűrűjébe rakta a mérget, és egy óvatlan pillanatban áldozata ételébe vagy italába juttatta. Mivel se különösebb íze, se illata nincs az arzénnak, nem volt nehéz dolga. Így ölték meg Raszputyint, sőt egyes, nem teljesen bizonyítható feltételezések szerint Napóleont is.

Napóleon halálos ágyán

Az arzén a legmérgezőbb félfém, egészen kis mennyiségben esszenciális, de inkább toxikus hatásai jelentősek. A toxicitást főleg a vízoldékonyság határozza meg, emiatt a szervetlen vegyületek sokkal veszélyesebbek, mint a szervesek. Nagyobb dózisban gyorsan ható méreg (100-300 mg tartományban halálos), a mérgezés tünetei: gyomorpanaszok, nyelőcsőfájdalom, hányás, véres hasmenés. A bőr hideg és nyirkos lesz, hirtelen vérnyomásesés miatt a beteg akár kómába is eshet. Terápiaként gyomormosás és folyadékpótlás alkalmazható.

Krónikus arzénmérgezés esetén gyengeség, fáradtság jelentkezik, majd idegkárosodásból eredően zsibbadás, fájdalmak, a halált általában a szív elégtelen működése okozza. Napi 5-50 mg arzén szervezetbe jutása már mérgezést okoz, ugyanakkor a szervezet ingerküszöbe szoktatással növelhető. Főleg hegyvidéki területeken volt bevett szokás az arzénevés, ugyanis kis mennyiségben növeli a teljesítőképességet, a nők idomai teltebbek, hajuk fényesebb lesz. Ha valaki hozzászokott, akár napi 0,5 g arzént is elfogyaszthat anélkül, hogy bármi baja lenne, az arzénevést azonban nem lehet abbahagyni, mert hiányában súlyos elvonási tünetek lépnek fel.

Az arzén „gyilkos fegyverként” való alkalmazásának népszerűségét csökkentette, hogy kimutatására különböző módszereket fejlesztettek ki. Boncoláskor egyértelműen látszik a szív, máj és vesék elzsírosodása, a holttest szinte mumifikálódik, az arzén a mérgezett hajában, körmében megmarad. 1836-ban Marsh angol vegyész a korábbiaknál is érzékenyebb kimutatási eljárást fejlesztett ki, amellyel évekkel korábbi gyilkosságokat is elkövetőjükre tudtak bizonyítani.

Nem csak emberi rosszindulat hatására kerülhet arzén a szervezetünkbe, az arzén megtalálható a talajban, és a vizekben is. Magyarország vizei különösen arzénban gazdagok, az EU-ba való belépés óta szigorúbb szabályok érvényesek a megengedett arzéntartalomra, mivel a magas arzéntartalmú víz hosszú időn keresztül való fogyasztása növeli számos betegség, köztük a hólyag-, és tüdőrák kockázatát is.

A 18-19. században a réz-arzenitet előszeretettel alkalmazták zöld festékanyagként, élelmiszerek, tapéták színezésére. A zöld édességek okozta arzénmérgezések miatt, Skóciában azóta is babonásan irtóznak a zöld nyalánkságoktól. Több korabeli festő krónikus nyavalyáiért (pl.: Monet vaksága) is nagy valószínűsséggel az arzéntartalmú pigment felelős. Sőt, egy teória szerint Napóleont nem is mérgezték meg, csak szobájának zöld tapétájából a trópusi nedvesség és gombák hatására felszabaduló arzén-hidrogén okozta a halálát.

Arzént alkalmaztak még a 20. század elején is, rovar és gyomirtószerként, ekkor vált nem csak a királyok, hanem a köznép mérgévé is, a minden boltban kapható légypapír kiáztatásával ugyanis kiváló hatásfokú mérget lehetett nyerni. 1911 és 1929 között így öltek meg több mint 100 embert Magyarországon, a Tiszazugban, a „nagyrévi angyalcsinálók”, akiknek csak a nevük ilyen romantikus, valójában megrendítő irgalmatlansággal tették el láb alól a magatehetetlen, gondozásra szoruló vagy sérült gyereket, időseket, és főleg, asszonyok lévén, a terhükre levő férjüket. Az ügy kirobbanásakor hatalmas port kavart, cikkezett róla a New York Times, a tárgyalások krónikáját Móricz Zsigmond írta meg a Nyugatban, és azóta is rengetegen foglalkoznak a pszichológiai, társadalmi magyarázatok keresésével.

Csendőrök és gyanúsított asszonyok Nagyréven

Renoméjának javítására fontos tudni, hogy az arzén gyógyhatása legalább olyan régóta ismert, mint a mérgező. Már a Kr.e. 5. században Hippokratész bőrbetegségek gyógyítására használta. Később Paracelsus tette rendszeresség alkalmazását a gyógyászatban váltóláz, csontbetegségek, görcsök kezelésére. 1910-ben Paul Ehrlich német kutató és orvos fedezte fel a „Salvarsan”-nak nevezett arzénos keveréket, amely az első valóban hatásos gyógyszer volt a szifilisz kezelésére. Manapság emellett az izotópos nyomjelzéses technikában, diagnosztikai célra alkalmaznak radioaktív arzén izotópokat.

TAXIN A NARANCSDZSEMBEN, ROZS A ZSEBBEN…

Miss Marple Poirot-val ellentétben nem ismert magándetektív, őt nem felkérik az ügyek megoldására, hanem belekeveredik a bonyodalmakba, bár azért ebben ő is sokszor aktív szerepet játszik. Például mikor az újságban olvas egy fiatal lány meggyilkolásáról, akit ő tanított be annak idején szobalánynak, rögtön a helyszínre utazik, hogy megtalálja a gyilkost. A hiszékeny fiatal lányon kívül gazdáját és annak feleségét is eltette valaki láb alól.

A gazdag öregurat irodájában élte a halál, de a mérget még otthon a reggelijében kapta. Halálát taxin okozta, amely a tiszafa alkaloidja és a nátriumcsatornák működését blokkolja – főleg a szívben – ezáltal megszakítva az ingerületátvitelt. Használatát nehezíti, hogy kesernyés ízű, a gyilkos tudva ezt, az áldozat által kedvelt narancsdzsembe tette a bogyókat. Amelyekben egyébként csak a mag mérgező, a piros magköpeny a tiszafa egyetlen nem mérgező része (pálinkát is készítenek belőle), a tűlevelek, sőt a kéreg is tartalmaz taxint.

A tiszafa sövények kedvelt alkotója, itthon is gyakran találkozhatunk vele, és bár házi gyógyszerként semmiképp nem használható, gyógyászati alkalmazása ismert. Szintén a tiszafában található vegyület a paclitaxel, a növény kérgének belső részében, csak igen kis mennyiségben fordul elő és nagyon hatékony a rákos sejtek ellen, olyan kis koncentrációban is, amely a szívre még nem hat károsan. Sikerrel alkalmazzák főleg nőgyógyászati, valamint kissejtes tüdődaganatok kezelésében. Nehézség, hogy a fa lassan nő, és kevés hatóanyag nyerhető ki belőle, de újabb kutatások alapján a paclitaxel már a tűlevelekből (tehát egy könnyebben újratermelődő forrásból) nyerhető előanyagok félszintetikus átalakításával is előállítható.

„MEGÉDESÍTEM AZ ÉLETED…”

Egy ilyen, vagy ehhez hasonló mondattal szórta a vakmerő gyilkos a mérget a második áldozat teájába. A cianid só formája ugyanis meglehetősen hasonlít a cukorhoz, azonban már 2,6 mg is halálos belőle az emberre nézve. A felszabaduló cián a citokróm-C mitokondriális enzimet blokkolja a vas megkötésével, az így leállított sejtlégzés miatt a sejtek „megfulladnak”. Mérgezés esetén nagyon hamar eszméletvesztés következik be, általában hirtelen szívleállás a halál oka.

Maga a hidrogén-cianid színtelen, könnyen párolgó folyadék, jellegzetes keserűmandula szagú, amelyet azonban nem mindenki érzékel. Gőzei nagyon mérgezőek, az előbb ismertetett hatásmechanizmus alapján gyilkolnak. A 2. világháborúban a gázkamrákban használt gázt is cianidból állították elő. Talán a sors keze, hogy a bukást érezve a náci párt felső vezetése körében többen is ezt a mérget használták öngyilkosságra, többek között Herman Göring és maga Hitler is.

Sok növényben, főleg a rózsafélék családjában előfordulnak cianogén-glikozidok, például a cseresznye, a meggy és a barack magjában. Ha esetleg lenyeljük a magot, nem kell pánikba esni, viszont megrágni veszélyes, mert az addig az enzimektől elkülönítve tárolt cianogén-glikozid kiszabadul, hasad és a felszabaduló hidrogén-cianid súlyos mérgezést okozhat. Az ehhez hasonló mérgezéses esetek gyakoriságát növeli, hogy pár éve a barackmag őrleményét B17 vitamin néven a rák ellenszereként árulják kuruzslók, bár ilyen hatást semmifajta klinikai teszt nem igazolt.

REMÉNYTELEN IDŐK

A 2. világháború idején Agatha Christie megírta Miss Marple és Poirot utolsó történetét is, és a kéziratokat egy széfben elzárta, hogy majd csak halála után adják ki őket. Ebben az időszakban sötét gondolatokkal küzdött, a világ helyzete és az öregedés elkeserítették. Túl sok ideje nem volt azonban keseregni, szaktudására megint szükség volt, ezúttal Londonban az University College Hospital gyógyszertárában dolgozott. A kórház vezető gyógyszerésze, Harold David javasolta neki, hogy a következő regényében talliummal kövessenek el gyilkosságokat, de ez már egy következő történet…

Források:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Miss_Marple

https://hu.wikipedia.org/wiki/Arz%C3%A9n_(elem)

https://kockazatos.hu/anyag/arz%C3%A9n

http://medicalonline.hu/cikk/bun_es_medicina

https://biokemia.blog.hu/2009/12/13/a_vilagtortenelem_es_napjaink_legfontosabb_gyogyszerei

https://h2so4.blog.hu/2009/11/21/arzenevok

https://kertlap.hu/tiszafa-patika/

https://mediapanda.blog.hu/2014/10/28/az_ot_leghalalosabb_mereg

https://index.hu/tudomany/til/2017/07/31/cian_mergezes_cseresznye_alma_szilva_barack_amigdalin/

https://hu.wikipedia.org/wiki/Hidrog%C3%A9n-cianid

Elizabeth A. Dauncey, Sonny Larsson: Mérgező növények

Agatha Christie: Tizenhárom rejtély

Agatha Christie: Egy marék rozs