Funday| 2019-04-16 Guczogi Annamária

Agatha Christie, a “méregkeverő” – és amit a mérgeiről tudni érdemes

A Guinness Rekordok könyve szerint Agatha Christie minden idők legnagyobb bestseller írója, műveit 103 nyelvre fordították le és 2 milliárdnál több példányban keltek el, a rangsorban csak Shakespeare művei és a Biblia előzik meg. Zseniális könnyedséggel írta meg csavaros és legtöbbször letehetetlen detektívtörténeteit, megalkotott két máig töretlen népszerűségű nyomozót és rengeteg emlékezetes karaktert. Regényeiben finom humorral ábrázolja a korabeli Anglia tipikus alakjait, nagy érzékenységgel mesél az emberi kapcsolatokról, a kalandra éhes olvasói pedig szövevényes kémtörténetbe bonyolódhatnak, vagy megismerhetik Egyiptom és a Közel-Kelet varázslatos világát is. Mindez épp elég ahhoz, hogy bárki, aki kezébe veszi valamelyik művét nagy rajongójává váljon, de a szórakozáson kívül szakmailag is érdekes olvasmányok Agatha Christie krimijei.

Termékeny élete során ugyanis az írónő elég sok embert „tett el láb alól”, műveiben 41 mérgezéses gyilkosság fordul elő. A leggyakrabban alkalmazott szerek az arzén, a cián és a sztrichnin, de ezeken kívül számos különlegesebb mérget is használnak a gyilkosai. Kutatók alaposabban megvizsgálva a történeteket arra jutottak, hogy a szerző meglepően pontosan, orvosilag kifogástalanul írta le a tüneteket és egyéb tudományos tényeket. A hitelesség alapja tudás és tapasztalat volt, Agatha Christie az első világháborúban ápolónőként dolgozott a torquayi kórházban, majd egy új gyógyszer-laboratóriumba került. Itt támadt az az ötlete, hogy milyen érdekes lenne írni egy olyan történetet, amelynek főhősét valamilyen méreggel ölik meg, a rejtélyt pedig egy különc, külföldi nyomozó oldja meg. A detektív alakját a Torquayban élő belga menekültekről mintázta, ekkor született meg Hercule Poirot. A regény azonban talán csak ötlet maradt volna, ha a nővére nem cukkolja azzal a húgát, hogy túl bonyolult történeteket talál ki és biztosan képtelen lenne megírni egy rendes bűnügyi történetet. Nos, Agatha elfogadta a kihívást…

Fiatal ápolónőként (forrás: rammuseum.org.uk)

POIROT SZÍNRE LÉP

Első regényének narrátora a későbbi művekben is gyakran feltűnő, lovagias, jólelkű és kalandvágyó, ám nem mindig túl éles eszű Hastings kapitány, aki egy sérülés miatt hazatér a frontról, és elfogadva régi barátja invitálását vidéki udvarházukba, egy gyilkossági ügybe keveredik. Az áldozat a régi barát mostohaanyja, gazdag idős hölgy, akinek nemrég kötött házasságát egész családja rossz szemmel nézi. Mivel halála többnek tűnik közönséges szívinfarktusnál, Hastings megkéri régi barátját, a volt belga rendőrt, aki most menekültként épp a halott asszony jóvoltából lakhat Angliában, hogy derítse ki, ki mérgezte meg az asszonyt. A boncolás világossá teszi, hogy az idős hölggyel sztrichninmérgezés végzett, Poirot pedig munkába állítja kis szürke agysejtjeit…

A titokzatos stylesi eset

A nyomozás igen fontos része, hogy honnan került az asszony szervezetébe a méreg, amely az alkaloidok csoportjába tartozó vegyület. Kémiailag tiszta állapotban színtelen vagy fehér kristályos anyag, amely szagtalan, de jellegzetes keserű íze még százezres hígításban is jól érezhető, éppen ezért nem olyan könnyű így megmérgezni valakit, mert az erőteljes keserű íz figyelmezteti az áldozatot. A megoldást a kávé jelentheti, azonban még ez is kockázatos vállalkozás.

Kis mennyiségben egyébként felélesíti az érzékszerveket, élesedik a látás, hallás, szaglás, valamint keserű íze miatt régen étvágyserkentőként, a kuráre ellenszereként, Angliában pedig a sör megfelelő ízének beállítására használták. Terápiás szélessége (a hatásos és halálos dózis közötti sáv) olyan kicsiny, hogy gyógyszerként való használata mára a legtöbb országban megszűnt.

A halálos adag emberben 5 és 300 mg közötti, a méreg bevétele után egy órán belül húzó érzés jelenik meg a végtagokban, a nyakszirt megmerevedik, a tudat tiszta, az arcon halálfélelem látszik. Hatására a mozgások koordinálásához szükséges idegrendszeri gátlások megszűnnek, a sztrichnin fokozza a központi idegrendszer külső ingerekkel szembeni érzékenységét, a gyenge külső ingerek is az egész harántcsíkolt izomzat görcsös összehúzódását váltják ki, ahogy ezt Agatha Christie is igen érzékletesen leírta:

„Az ágyból ismét elfojtott kiáltás tört fel. A szerencsétlen öreg hölgyet ismét rettenetes rohamok gyötörték. Teljes volt a zűrzavar. Mindnyájan körülötte tolongtunk, de nem tudtunk rajta segíteni, vagy a fájdalmán enyhíteni. Egy végső roham felemelte az ágyról, csak a sarka és a feje volt lent, a teste különös ívbe merevedett…”

A rohamok fél-két percig tartanak, a bordaközi izmok összehúzódására megszűnik a légzés, végül általában emiatt következik be a halál, ha nem kezelik a beteget. Terápiaként aktív szenet és teljes nyugalmat kell alkalmazni (ez a regényben nem igazán valósult meg).

Farkasmaszlag-magja tartalmazza a sztrichnint

A sztrichnin beszerzése a regény alapján nem túl bonyolult feladat, méregkönyv aláírásával a gyógyszertárból, a kórházi gyógyszertár méregszekrényéből egy látogatás során, Agatha Christie számos lehetőséget ad, a gyilkos és a mód persze mégis az, amire álmunkban sem gondolnánk. Az idős hölgy brómtartalmú altatót, és sztrichnin tartalmú nagy üvegben kapható élénkítőszert is szedett, amely önmagában persze még nem lett volna mérgező, csakhogy…

„Dr.Wilkins élénkítőszerében természetesen nem volt bróm, de emlékeznek rá, említettem, hogy egy üres brómosdobozt találtam. Egy-két adag ebből a porból, amelyet egy teljes üveg orvosságba beletesznek, kicsapatja a sztrichnint, amint a könyv is leírja, szinte az összes az utolsó adagba kerül. A későbbiekben megtudják, hogy az a személy, aki rendszerint kitöltötte Mrs. Ingletorp orvosságát gondosan ügyelt arra, hogy fel ne rázza az üveget, hanem zavartalanul hagyja az üledéket az üveg alján.”

A gyilkos kilétét fedje jótékony homály, annyit talán elárulhatunk, hogy nem ússza meg szárazon a vegyészkedést.

Hasting kapitány (Hugh Fraser) és Poirot (David Suchet) a könyvből készült filmben

Agatha Christie első könyvét hat kiadó is visszautasította, de ő kitartóan küldözgette a kéziratokat, míg végül potom áron, de az egyik kiadó hajlandó volt foglalkozni A titokzatos sytlesi esettel. Ha első könyve még nem is tette világhírűvé, a gyógyszerésztársadalom elismerését mindenesetre kivívta, a Pharmaceutical Journal dicsérte a regényt, mivel a mérgeket illetően írója tudományosan megalapozott felkészültségről tanúskodott:

„Ez a detektívtörténet a mérgekkel intelligensen foglalkozik, és nincsenek benne szamárságok kinyomozhatatlan anyagokról, mint ahogy az oly sokszor lenni szokott. Miss Agatha Christie érti a dolgát”

Ők persze nem tudhatták, amit mi tudunk, hogy ez csak a kezdet volt…

Források:

https://mult-kor.hu/noverevel-kttt-fogadasbol-irta-meg-elso-detektivregenyet-agatha-christie-20170915

https://www.origo.hu/tudomany/20020405agatha.html

https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-pallas-nagy-lexikona-2/sz-183B4/sztrichnin-19018/

https://hu.wikipedia.org/wiki/A_titokzatos_stylesi_eset

Klára, Gyires, Zsuzsanna, Fürst: A farmakológia alapjai (2011) – Medicina Könyvkiadó Zrt.

Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset