Faculty friday| 2019-04-12 Tari Liliána

Örökölhető az anorexia nervosa?

Az anorexia nervosa az egyik legismertebb táplálkozási zavar, már régóta igen előkelő helyen áll a rettegett pszichés betegségek hosszú sorában. Fő jellemzője az önakaratból történő drasztikus fogyás. A beteg testképe torzult, nagy önfegyelem és precizitás jellemzi, ami önéheztetésben nyilvánul meg, de ehhez gyakran társul kényszeres edzés is. Legnagyobb veszélye, hogy az elszenvedő egyénnek nincs betegségtudata, így hacsak a környezet nem tesz lépéseket, nem jut megfelelő segítséghez.

Nem csoda, hogy több platform is feldolgozta már (film: To The Bone, könyv: Pulcsiban alszom, vagy „You’re not a sketch” kampány), hiszen az érzelmi háttere mellett kialakulása is számtalan kérdést vet fel. Az etiológiájában részt vevő genetikai faktorok meglétét már régóta pedzegetik, de még egyszer sem sikerült a betegség kialakulásához szükséges konkrét géneket beazonosítani. A cikk az elmúlt öt év során publikált három tanulmány vizsgálatait és eredményeit mutatja be, melyek bizonyos allélok gyakoriságát, allélkapcsolatokat, és különböző pszichés betegségek kialakulása közti összefüggéseket kerestek az anorexia nervosában szenvedő betegek körében. Habár minden kétséget kizáró eredmény e vizsgálatok során nem született, közel sem feleslegesek: jelentős előrelépéseket jelentettek az anorexia nervosa további kutatásaiban, prevenciójában és kezelésében.

Tehát kialakulásának pontos menete még nem ismert, de az bizonyos, hogy komplex hatások által jelenik meg. Ezek lehetnek szociális (pl. családi és társadalmi elvárások, teljesítménykényszer), biológiai (hipotalamusz működési zavara, gének), és pszichológiai hatások is. Az utóbbi három évtizedben azonban jelentős haladás történt a betegség genetikai hátterének feltérképezésében.

Családon belüli és ikerkutatások nyitották meg a kaput a betegségre való hajlam genetikai faktorokhoz való kötöttségének vizsgálatára, illetve lehetővé vált a kapcsolat kimutatása az AN és egyéb étkezési zavarok, kényszeres viselkedés, depressziós és öngyilkossági hajlamok kialakulása között.

Ezután hosszú évekig minimális sikerrel kutatták az AN genetikai hátterét, az első „sikert” egy 2014-es genetikai elemzés hozta el, ami lehetséges kapcsolatot talált az AN és a HTR2A gén között.

A HTR2A, (5-hidroxitriptamin 2A), egy neurotranszmitterhez, pontosabban a szerotoninhoz tartozó receptort kódoló gén. A szerotonin pontos feladatköre még nem igazán ismert, de gyanítható, hogy közrejátszik például a hangulat, szexualitás és az étvágy kialakításában is. A vizsgálat során az derült ki, hogy a HTR2A génen belül az egyik allél (1438G/A A) gyakoribb volt az anorexia nervosában szenvedő betegekben, mint a kontrollcsoport egyedeiben, ami miatt gyanítottak egy genetikai korrelációt, de sajnos egy 2016-os elemzés nem ismételte meg a korábbi kutatási eredményeket.

Az anorexia nervosa genetikai hátterének kutatása akkor ért a következő lépcsőfokhoz, amikor felbukkant a GWAS módszer, vagyis Genom-wide association studies, ami magyarul körülbelül annyit tesz, hogy a genetikai variánsok összefüggésének vizsgálata. Ennek során a résztvevő alanyoktól DNS mintát vesznek, majd vizsgálatnak vetik alá a genom egységeit. Ha egy allél a beteg DNS állományában elér egy bizonyos gyakoriságot, az kapcsolatot mutat a kiemelkedő értékkel rendelkező DNS szakasz és a betegség kialakulása között.

Az eddigi legnagyobb és legprecízebb GWAS tanulmány 4,000 (3,495) anorexia nervosában szenvedő beteget vizsgált meg 11,000 (10,982) fős kontrollcsoport mellett 2017-ben.

A kutatás során találtak egy, az AN kockázatával összefüggést mutató lókuszt (becsületes nevén: rs4622308, ő még fontos lesz!), ami a 12-es kromoszómán helyezkedik el.
A 12-es kromoszóma viszonylag nagy ismeretségnek örvend a laikusok körében (hívhatnánk a kromoszómák celebjének is), mivel korábban már olyan betegségekkel hozták szóba, mint – a teljesség igénye nélkül – egyes típusú diabétesz, illetve kardiovaszkuláris és daganatos megbetegedések.

A második legmagasabb értékű lókusz, az rs200312312 az ötös számú kromoszómán található, a harmadik és negyedik, vagyis az rs117957029 és rs11174202, aminek szintén jelentős kapcsolata van más régiókkal, pedig szintén a tizenkettesen.

Lókusz neve Kromoszóma Kromoszómán belüli elhelyezkedés
rs4622308 12 q13.2
rs200312312 5 q21.2
rs117957029 12 q24.32
rs11174202 12 q14.1

 

A kutatás ezen kívül az anorexia nervosa és nem kevesebb, mint 159 másik fenotípus kapcsolatát is megvizsgálta, ezek közül pedig 24 betegség kialakulására való hajlammal mutatott mérhető összefüggést, ilyen például a skizofrénia, bipoláris zavar, autizmus, ADHD, és magas HDL szint. Az SNP heritability, vagyis kvázi az öröklődési gyakoriság 0,20 lett, ami nagyvonalakban megegyezik az egyéb pszichés betegségek öröklődési gyakoriságával, viszont továbbra is genetikai faktorok jelenlétét, azon belül pedig az rs4622308 még egyelőre ismeretlen hatásmechanizmusát sejteti az AN kialakulásában.

Összegzés

Akkor beszélhetünk anorexia nervosáról, ha a beteg súlya nem haladja meg a kora, neme, fejlődési szintje és fizikai egészségéhez szükséges mennyiséget, a testtömegindexe 17,5 alatt van, illetve hízástól való félelem és testképtorzulás jellemzi. Mivel jelenleg a legmagasabb halálozási rátával rendelkező pszichés betegség, megismerése és genetikai hátterének feltérképezése, ezáltal megelőzési és kezelési lehetőségeinek felderítése magas prioritással büszkélkedik a kutatók körében.

Az elmúlt három évtizedben jelentős előrelépés történt a genetikai összefüggések feltérképezési lehetőségeiben, habár a teljes megértéshez még nincs megfelelően kiforrott vizsgálati módszer. Az eddigi kutatások sok géncsoportot gyanúsítottak már az anorexia nervosára való hajlam kialakulásáért, de elsöprő bizonyíték még egyik esetben sem született. Annyi bizonyos, hogy az anorexia nervosa kapcsolatban áll egyéb betegségek kockázatával, illetve erős összefüggést mutat bizonyos gének kifejeződésével. Hogy pontosan melyek ezek a gének, azt valószínűleg egy másik, jövőbeli kutatás fogja feltárni.

Az illusztrációt készítette: Gyúró Fanni