Throwback thursday| 2019-03-21 Bányai Bálint

NET anno 1977 – tények és tévhitek

A Nagyvárad téri Elméleti Tömb, avagy a NET, egyetemünk és talán a város egyik kikerülhetetlen emblematikus épülete: lehet szeretni vagy sem, de egy biztos: lassan fél évszázados múltra tekint vissza története, ebbe nyerhettek most rövid bepillantást.

A megépülés előzményei

A múlt század közepéig az egyetem elméleti egységei elszórtan, főleg a belvárosban helyezkedtek el. Ezek az épületek az ’50-es, ’60-as évekre kezdtek szűkössé válni, így az egyetemi vezetőség egy új, egységes ELMÉLETI TÖMB megépítését javasolta. Több lehetőség is felmerült, végül az egy épületes toronyház koncepció nyert. Az 1970-es évekre tehető a NET történetének kezdete. Ekkor még itt egy mocsaras területen álló faiskolai áruda volt, valamint mind az Üllői, mind a Mező Imre (ma Orczy) úton villamos közlekedett.

Az alapkőletételre 1971. április 30-án került sor (majdnem pontosan 48 éve) SOTE Elméleti Tömb címmel. A kivitelezés befejezését 1975-re ígérték.

Az épületet két ütemben adták át, először a mai hallgatói oktatási blokkot magába foglaló LEPÉNY részt 1977 februárjában (42 éve), tehát ez a létesítmény jubilált csak 2017-ben! Közben a TORONY épületrészen még dolgoztak, átadása 1978 szeptemberében (41 éve) történt meg, így 3 szemeszternyi köztes időszak volt, mire az intézetek beköltözhettek a TORONYBA.

Az akkori LEPÉNY és TORONY elnevezések kiállták az idő próbáját, ma is így emlegetjük őket.

Az archív képeket elnézve és manapság az épületben járva, felmerül a kérdés: mégis változott valami, vagy minden ugyanúgy néz ki, mint anno ’77-ben?

Nos, a kérdés jogos, hiszen nem sok szemmel látható változás történt. Annak ellenére, hogy akkoriban a kor legújabb elvárásaink megfelelő (Japán technológiával épített) berendezés és struktúra valósult meg, mára enyhén szólva idejét múlttá vált. A legfeltűnőbb különbség, hogy az épület keskenyebbik oldalain régen üvegtégla-borítás volt (mely a ’90-es évek végére potyogni kezdett, ezt műanyag burkolat váltotta fel, valamint az emeleti ablakok nyithatósága megszűnt a „balesetek elkerülése végett”). A 2000-ben történt rekonstrukció során, ezen túlmenően beépítették a földszinten és az első emeleten a torony alját (a mai Akvárium és Diákcentrum helyén régen tartóoszlopok álltak); valamint a Lepény részen ablakcsere történt, árnyékoló rendszer került kiépítésre, és az Eurest étterem is ekkor kapta meg mai formáját; de ezeket leszámítva minden maradt az eredetiben.

Azonban biztos többetekben is felmerült már, hogy egy ilyen nagy egyetemi egységben hogyhogy nincs könyvtár?

A válasz igen egyszerű: 2009-ig volt, mely tartalmazta az akkor itt levő intézetek összes könyvanyagát! Sokunk most is hiányolja! A kor digitális fejlődésének szellemében, a könyvek átköltöztek a Mikszáth téri Központi Könyvtár épületébe – ellenben kibővítették a Diákcentrumot és a könyvtár helyére költözött a Dékáni hivatal (E15).

Mi a helyzet a Madárral, aminek „megmászását” minden harmadéves úgy várja a szigorlatokat követően?

A szobor eredetileg független egyetemünktől, a Franciaországban élő Székely Péter munkássága, adománya szülővárosának. 1983-ban került ide a magyar Kádár János és a francia Francois Mitterand védnökségével „paix”, vagyis „béke” felirattal – hirdeti a márványtábla. A bazaltkockákból (melyeken az akkori államfők kézjegyei találhatók meg) álló alap a Földet szimbolizálja, rajta pedig a környék szinte minden pontjáról látható galamb, melynek szügyét a Szentháromság jelképe ékesíti, valamint önmagában is a Szentlélek szimbóluma. Így egyszerre béke – és vallási szimbólum. Mi SOTÉSOK pedig a magunkénak érezhetjük!

Sok embertől hallottam, hogy maradandó élmény számára az állandó szél a környéken – de miért is van ez így?

Egyáltalán nem a véletlen műve, hiszen az épület egy szélcsatornába épült, hogy pontosak legyünk, ez körülbelül az Üllői úttal párhuzamos, mely legfőképp a Lepény részt, valamint a Torony déli szélesebb oldalát éri (ennek következménye, hogy korábban több klímaberendezést is magával sodort egy-egy erősebb vihar).

Mégis mekkora pontosan a NET és mi van a tetején? – sok elsőévesben felmerül a kérdés.

Az épület 22+2=24 emeletes, összesen 86 méter magas. A felső két emelet GMO állatház, illetve a legfelső szint, mely kinyúlik a tetőre, a gépészeté, tetejét antennák borítják. (Mellesleg a 12. emeleten is van egy gépház szint, érdekesség, hogy itt a kezdetektől fogva látássérültek vezetik a telefonközpontot a mai napig.) No de vissza a tetőre, mely oly sok embert foglalkoztat. A 24. emeleten 3 db óriási víztartály található, melyek funkciója kettős, egyrészt a 4. emelettől fölfelé innen kapja az épület a vízellátását, valamint tűzvédelmi funkciója is van.

És a panoráma?

Az természetesen lenyűgöző, nem állítok sokat, hogy a Megyeri hídtól egészen Ferihegyig el lehet látni innen, és a Bazilikán, valamint az Országházon sem látszik, hogy valójában mindkettő pont 10 méterrel magasabb. Természetesen a panoráma visszafelé is érvényesül, hiszen a NET emblematikusan magasodik ki a dél-pesti panorámából, főleg, ha a budai hegyek felől tekintünk rá. (Ezen felbuzdulva Rosivall László professzor úr aktív támogatója lenne egy tetőterasz kialakításának).

Sote klub – mert egykor a város legmenőbb szórakozóhelye is a mi egyetemünké volt! Bizony, az 1980-as évektől egészen 2001-ig a város talán egyetlen szórakozóhelye a NET volt, ahol a díszteremtől kezdve az aulán át a zsibongóban különböző stílusú zene szólt, az előadókban pedig „igazi mozitechnika” szolgáltatta a legjobb filmeket. A kor nagy zenészei és lemezlovasai léptek itt fel, belépés pedig csak tagkártyával volt lehetséges (SOTE-soknak ingyenesen). Ennek egy kis szelete köszön vissza a Gólyabál, Karnevál alkalmával.

KINŐTTÜK!

Talán a hallgatóknak is feltűnt, hogy a múlt században még oly nagynak és kinőhetetlennek tűnő épület, melyről anno „úgy tűnt, a falai a végtelenségig tágíthatóak”, az új intézetek ideköltözése, valamint az orvostudomány fejlődése miatt szűkössé vált, a technika szintje sem elégíti ki a kívánalmakat (a déli oldali dolgozószobákban nappal a 30-35˚C szinte mindennapos). Természetesen felmerül, hogyan lehetne orvosolni a problémát? Sok hallgatótól lehet hallani, hogy egy új épület jó lenne, ellenben a tősgyökeres itt dolgozók ennél sokkal szerényebb kívánalommal élnek: elég lenne egy alapos felújítás és egy páremeletes bővítés.

Hallgatói – dolgozói vélemények:

A kezdetektől itt dolgozó professzorokkal, oktatókkal, asszisztensekkel, laboránsokkal beszélgetve azt éreztem, hogy egy különös összetartó ereje van náluk az épületnek: személyesen és az intézetek is jó barátságot ápolnak egymással, mindannyian magukénak érzik az épületet. Kortársaimtól sokkal változatosabb véleményeket, érdekes élménybeszámolókat kaptam:

„Szocreál, Budapest egyik legrondább épülete, mégis, bár, kicsit savanyú, de a miénk…”;

„Nagy és csúnya…”

„Amikor a dékáni előtt a diákomra sokat kellett várni, az alatt az idő alatt olyan barátságok kötődtek unalmunkban, hogy azt még a gólyatábor se tudja überelni…”

„Sosem felejtem el a karneválok, bálok helyszíneként az éjszakában csillogó épületet, a rengeteg emberrel és a remek hangulattal… a galéria a kedvencem”

„Magas… ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel… átlag napokon unalmas órák színhelye, de mikor kicsinosítják, pl. a bálra, akkor nagyon szép,… tetszik a színes ablak”        – szerkesztői megjegyzés: az aula üvegablaka Hincz Gyula és Kopp Ferenc alkotása, melyet szövettani metszetek inspiráltak, akárcsak a díszterem  karzatának burkolatát, utóbbit Kiss Sándor jegyzi.

Érdekesség: Tűzriadó  videó a felújítás előtti épületben

Köszönetnyilvánítás

Kövesdi Valériának, a részletes és izgalmas történetek megosztásáért, valamint az Archív képek összegyűjtéséért, a korábbi képek elkészítéséért

Prof. Rosivall Lászlónak a cikk megírásához nyújtott szervező munkájáért

Prof. Anderlik Piroskának az élménybeszámolókért, a könyv tartalmában nyújtott közreműködéséért

Váczi Józsefnek a mai képek elkészítésében nyújtott kimagasló segítségéért

Tordai Zsanettnek és Szabó Orsolyának az Orczy úti panorámaképben nyújtott közreműködésért

Mindazoknak, akik megosztották gondolataikat és ezzel hozzájárultak e cikk megvalósulásához

Források

Anderlik Piroska – Kövesdi Valéria – Rajna Imre: A Nagyvárad téri elméleti Tömb 45 éve (Semmelweis Kiadó)

Archív képek forrásai: Fortepan; Keszler Péter, Központi könyvtár archívum, Anderlik Piroska, Rajna Imre, Kövesdi Valéria

Élménybeszámolók