Worldwide wednesday| 2019-03-06 Lendvai Flóra

Bohém Oscar-díj

Ismét február vége, ismét egy majdnem hagyományos Oscar-díjátadó.

Volt már, hogy végig akartad nézni az egész show-t? Vagy legalábbis egy jó 2-3 órát azért megnéztél volna, de egyszerűen annyi volt a reklám, hogy végül úgy döntöttél, inkább elmész aludni?  Nos ez történt velem is. Utána azért bepótoltam a kimaradt részeket. Az Oscar hosszú, klasszikus és kissé lapos volt, kivéve a nyertesek kihirdetését. A legemlékezetesebb pillanat, amikor Rami Malek átvette a legjobb férfi főszereplőért járó Oscar-díjat, a Bohém rapszódiában való alakításáért. Amint a zsűri kimondta a nevét, abban a pillanatban elindult a Bohém rapszódia című szám az együttestől.

De vajon miért is kapta Malek az Oscar-díjat? Lássuk, milyen volt a film!

forrás: www.foxmovies.com

Eredeti cím:                     Bohemian Rhapsody

Műfaj:                                 életrajzi, dráma, zenés film

Rendező:                           Bryan Singer

Forgatókönyv:                Anthony McCarten

Szereplők:                        Rami Malek, Mike Myers, Joseph Mazzello, Aidan Gillen, Lucy Boynton

Megjelenés:                     2018. november 1.

A film végigköveti Freddie Mercury és a Queen sikertörténetét a kezdetektől a felemelkedésen át a Liv Aid koncertig bezáróan. A keretes szerkezet miatt a történet fonalát a fiatal énekes életével veszi fel a néző. Ezt követően fog a banda és Freddie összetalálkozni egy egyetemi koncerten, ahol Freddie látja, ahogy a csapat énekese éppen kilép az együttesből. Gyorsan kap az alkalmon, hogy csatlakozzon.

A kezdeti nehézségek után ráébrednek, hogy habár ők „csak” négy különc zenész, mégis valami nagyra hivatottak. Az együttes egyre népszerűbb lesz, egymás után adják ki az új albumokat. Végül megalkotják a Bohém Rapszódia című dalt, ami meghozza az áhított áttörést. A hírnévvel párhuzamosan egyre több ellentét bontakozik ki az életükben. Az egyik legfontosabb ilyen Freddie és a banda közti ellentét mellett az énekes konfliktusa önmagával és a szeretteivel. A viszályok dinamikája jól felépített, a csúcspont után pedig mindig elérkezik a várva várt megoldás is.

 

A film lenyűgözően adja vissza a Queen koncertek energikusságát és varázsát. Az együttes tagjainak válogatója remekre sikeredett. Emellett Freddie fizikai megalkotása is mondhatni tökéletes: a korhű ruhákkal, amiket valóban viselt, és persze az énekes plusz négy fogának ábrázolásával.

Nem lehet könnyű, ha adott egy ország, ahova bevándoroltak a szüleid, és te örlődsz a családi/kulturális megfelelési kényszer és a saját céljaid között. Főleg, ha még a környezeted is azt sugallja, hogy nem tartozol ebbe az országba. Hasonló problémával küzdött a fiatal Freddie, akinek a szülei Indiából származtak, ő pedig próbált nagyvilági életet élni Londonban. Ezt a helyzetet jól jellemzi az a kiragadott mondat a film elejéről, amikor egyik munkatársa odaszól a még reptéri munkásként dolgozó Freddie-nek: ,,Kihagytál egyet paki”

Az énekes személyes vívódásai remekül vannak ábrázolva, egyértelműek és fájdalmasak. Az identitás kérdése, az önpusztító harc magával szemben pedig központi kérdés az énekesnél, amit Rami Malek tökéletesen át tudott adni a filmvászon előtt ülők számára. Néha a néző se tudja eldönteni, hogy épp sír-e a színész, vagy csak végtelenül kétségbeesett. Malek tehát igazán zseniális Freddie-t alakít. Engem teljesen magával ragadott az az „izgalmas őrültség”, ami végig áradt belőle.

Mindig nagy kihívás forgatókönyvet írni olyan témáról, ami valós történeten alapul. Nehéz belevinni a fantáziát, ha adottak a tények, ha pedig túl sokat bízunk a képzelőerőre, az megmásítja a valóságot. Nem is beszélve arról, hogy a rendező egy bizonyos nézőpontból akarja ábrázolni a szereplőket, hogy egyértelmű legyen a motiváció és a karakterfejlődés, a nézők azonosulni tudjanak vele. A valóságban sokszor ez nem így van. Egy ember nagyon sokszínű és árnyalt személyiség, illetve sokszor az egyéni motivációk sem magától értetődőek. Ha pedig még azok is, de a mi értékrendszerükkel nem egyeznek, nem fogunk tudni azonosulni a szereplővel. Freddie Mercury a zenetörténelem egyik legmegosztóbb karaktere, ami miatt nehéz őt egyoldalúan bemutatni. A film ezt mégis megpróbálja, éppen ezért sok ktitika érte. Sok a pontatlanság, ferdítés. Kezdve azzal, hogy Freddie homoszexuális beállítottsága a kritikusok szerint nem kapott elég teret. Az önös célok és döntések egy másik karakterre lettek kivetítve, hogy Freddie-t jobb színben láthassuk. Illetve egy-két fontos esemény időrendjét is megváltoztatták.

Összességében úgy gondolom, hogy kevés ember van, aki ne szeretné a Queen együttest. Nem csak a zenéjükért, hanem ahogy megszólítják a közönséget. Lehet, hogy a te szüleid is kinn tomboltak 1986 nyarán a Queen budapesti koncertjén, és amilyen szenvedéllyel meséltek róla, úgy érezted, mintha te is ott lettél volna. Ha egyik rokonod/ismerősöd sem volt ott, aki elregélte volna, akkor pedig itt az idő, hogy Te magad menj el. De hogyan tehetnéd meg mindezt, ha már nem hogy budapesti koncert, de Freddie sincs? A válasz igen egyszerű: nézd meg a Bohém Rapszódia című filmet.

További képek forrása: www.outnow.com