Throwback thursday| 2019-02-28 Triebl Zsuzsanna

DNS: két lánc, négy ember

Furcsa elképzelni, hogy ami számunkra teljességgel magától értetődő körülbelül gimnázium óta, az alig hetven éve még kutatás tárgyát képezte: 1953-ban James D. Watson és Francis Crick publikálták a kettős láncú DNS szerkezetére vonatkozó elképzeléseiket. A munkát nem csak ketten végezték, a teljesség igénye nélkül említeném meg a négy leghíresebb nevet a DNS szerkezetének kutatásával kapcsolatosan.

Maurice Wilkins

Részt vett a radar és az atombomba kifejlesztésében is. Az atombombák pusztításával szembesülve a háború után sokszor felszólalt a nukleáris fegyverkezés ellen.

A világháború után a King’s College biofizika kutatócsoportjának vezetője lett – röntgensugárral vizsgálták a nukleinsavakat. Rosalind Franklinnal végezte a DNS röntgendiffrakciós vizsgálatait. Sokáig dolgoztak együtt, mégsem jöttek ki jól – Wilkinsnek nehezére esett a nőt nem asszisztensének, hanem munkatársának tekinteni. Viszonyukat jól jellemzi, hogy Wilkins titokban mutatta meg a nő kutatásainak eredményét Watsonnak és Cricknek.

forrás: Wikipédia

Rosalind Franklin

Már egészen fiatal korában eldöntötte, hogy tudománnyal szeretne foglalkozni, ha felnő – ebben először nem támogatta az édesapja, majd rokonok rábeszélésére mégis taníttatta a lányát. Franklin a Newnham College-ben végzett, majd a King’s College-ben végezte tudományos munkáját.

Itt készítette a híres 51-es fotográfiát. Ez volt az az anyag, ami alapján egyértelművé vált, hogy a DNS egy kettős hélix, ráadásul a hélix tulajdonságaira is lehetett következtetni a fotó alapján.

Franklin 1958-ban hunyt el rákban, amit a munkája során felhasznált röntgensugárzás válthatott ki – így 1962-ben csak James D. Watson, F. Crick és Maurice Wilkins kapott Nobel-díjat. Többen kritizálták Wilkins díjazását, tekintve, hogy az érdemi munkát, ami közvetlenül az áttöréshez vezetett, Rosalind Franklin végezte.

forrás: ROBIN STOTT, VIA FLICKR // CC BY-SA 2.0

Francis Crick

A molekuláris biológia egyik úttörője, fiatal korában fizikával foglalkozott.

1951-ben kezdte el vizsgálni a DNS-t, a nála sokkal fiatalabb James Watsonnal. 1953 februárjában tették a nagy felfedezést, a Nature-cikk pedig áprilisban jelent meg. A DNS szerkezetét illusztrálva megépítették annak háromdimenziós makettjét, ami ma a londoni Tudományos Múzeumban tekinthető meg.

Francis Crick ezen túl is tett azért, hogy a tudomány ott tartson ma, ahol: tőle származik a centrális dogma és segítséggel volt a genetikai kód megfejtésében is.

forrás: A. Barrington Brown. By permission of the Masters and Fellows of Gonville and Caius College, Cambridge – © Gonville & Caius College.

James D Watson

Amerikában végzett, majd a cambridge-i egyetemen folytatott kutatómunkát. A DNS szerkezetének felfedezése után tanított a Harvardon, sok tudományos és a tudományt népszerűsítő könyvet írt. A későbbiekben az RNS-ek kutatásában segédkezett, 1990 és 1992 között ő vezette a Humán Genom Projektet.

Sok éven át töltött be igazgatói, majd elnöki pozíciót a Cold Spring Harbor Laboratory-ban, majd onnan menesztették bizonyos megnyilvánulásai miatt. 2007-ben, a felfüggesztése után lemondott posztjáról.  2014-ben elárverezte Nobel-díjának aranyérmét, csökkent bevételeire hivatkozva. Idén a laboratórium megfosztotta tiszteletbeli címeitől, mert rasszista módon nyilatkozott a televízióban.

Nemcsak ennek a négy embernek köszönhetjük a DNS szerkezetének mai ismeretét, hanem sok más remek kutatónak is, akiknek a neve nem maradt fenn, vagy nem találták meg a megoldást – de így is hozzájárultak a tudomány és az orvoslás mai állásához: ha mással nem, legalább azzal, hogy lehetőségeket zártak ki.

Kiemelt kép forrás: Renaissance Theaterworks